Darkness Mermaid 1.fejezet s 2.fejezet

A modern magyar Cristian Andersen.

Ha szereted a kis hableányt vagy az Alkonyat regényt, ezt el kell olvasnod…

Kérlek mielött  olvasni kezded lájkold a facebookon. és ird meg tetszett e

K.M.Mooner facebook

Vagy blogomon

További  jo olvasást kiván a szerzö

K.M.Mooner

Kocsi Monika.(Mooner)

Darkness Mermaid…

A kishableány Andersen meséje,,elferdítette a kegyetlen igazságot.

A z igazi kishableány, a herceg szívébe szúrta a végzet varázs törét.

Asszonyi féltékenysége megpecsételte a herceg sorsát élö  holt lett…

Nem nyugodva sose, szépsége örök létü…

 

1. fejezet

A hableány álma…

A hableány sötéten esett, a mélybe, habbá fog válni.

Mint a hajnal fénye, mely összetöri a lelkét.

Meg halt s vére kezein nyugodott…

Zuhantam és csak zuhantam, úgy éreztem habbá, fogok válni, félelem uralkodott el rajtam.

Haldoklom, meg fogok fulladni gondoltam kétségbe esetten.

Mélység végtelen mélység a sötétség a hullámok a fejem felett dühösen csaptak össze. A fekete mélység lehúzott, mint valami sötét démoni erő, fuldoklottam.

Nem kaptam levegőt, hisz most nincs hatalmam.

- Nem halhatok meg, most nem így ebben a megvetendő, esendő emberi testben.

Gondoltam keserűen.

A fájdalom kimerültség eluralkodott rajtam, merültem és merültem a mélység felé. Testem tehetetlenül lefelé húzta valami, meg éreztem valaminek a jelenlétét.

Utoljára láttam még az emberi kezem, melyhez szerelmem vére tapadt.

A gyűrűm furcsán felizzót, az ezüst foglalatban, melyet két halszerű sárkány díszített, közepén egy hiányos törött kristály, a kőben egy sárkány szemet mintázó motívum az ovális alakú gyűrű az egész ujjam takarta olyan nagy volt.

A víz alatti birodalom királyáé volt a hatalom gyűrűje annak a népnek királyáé ahova tartoztam valaha.

A gyűrű mintha kinyitotta volna a szemét, egyenesen rám nézett, és mintha életre kelt volna, valami láthatatlan erő, kúszott felém, mint vadász a prédája felé. Megborzongtam ettől a szörnyűségtől, amely magának akart.

Sikítottam volna, ha tehetem, valami szörnyűség, mintha elveszteném önmagam, a tudatom, az emlékeimet, próbáltam menekülni.

Majd valami iszonyatosat láttam, hosszú karomszerűvé váltak a körmeim, és valami szörnyűvé, aztán ismét ember lettem. Fájdalom hasított belém.

Nem tudtam, mi vagyok a gyűrűből valami közeledet felém, megrémültem, majd elfogyott az erőm öntudatlanságba estem.

A testem lassan élettelenül süllyedt az ismerős mélységbe, a sötétbe ahova nem ér el a nap fénye, ahol nincsenek emberek, csak a sötétség.

-A végtelen csend és örök nyugalom gondoltam kimerülten.

A tenger mélysége magbába fogadott örökre. Valami megszólított hívott, itt az idő a visszatérés eljön ö tudod, ébredj.

A fény lassan beáramlott az ablakon elérve engem, a sötétségből kiragadva.

Sikítva ébredtem átizzadtam a hálóingem, próbáltam elfojtani a rettegésem, hogy újra sikítsak. Hirtelen hangosan ismételgettem a nevem, mert egy rövid időre elfelejtettem ki vagyok, idegenek érzem magam itt, bár ez az otthonom. Úgy érzem valami, hiányzik. Mindig ugyanazzal a visszatérő rém álommal ébredek, de a mai erősebb volt és valami megszólított álmomban engem.

- Én Moly Parkér vagyok, és ma vagyok 20 éves, és nem vagyok elmebeteg.

-Bár néha teljesen örültnek néznek az utcán a ruháim miatt.

Néha viszont sokat beszélek, és néha úgy öltözök, mintegy múlt századi goticlady, de van mikor teljesen szolidan észre, se vennének.

Nagyon szeretem a régi ruhákat.

A tanáraim szerint, nagyon kezelhetetlen diák vagyok, bizalmatlan az emberekkel.

-Gondolom a diáklány társaimra, gondolnak, ezzel.

Természetes, hogy nem hagyom magam megalázni, vagy meg verni.

Mint a sok buta liba, akik állnak és hagyják magukat, megalázni.

Persze én nem vagyok menő csaj a suliban, se szép, mert néha direkt máshogy öltözöm. Nem nagyon érdekelnek az ilyen kicsinyes dolgok, hogy ki a menő suliba.

A sztárokról is, úgy gondolom ők is csak emberek, csak emberek semmi más.

Nem fogom hagyni, hogy megalázzanak mások, szeretek kívül álló lenni.

Egy pillanatra mintha egy másik hangot hallottam volna a fejemben és egy emlékképet biztos valami filmből.

Egy különös világot, sötétséget, mély sötétséget aztán eltűnt.

Mintha nem ide tartoznék az igazi nevemet, nem tudom, az igazi szüleim nevét se, nem emlékszem semmire az előző életemből.

Nem érzem, hogy tartoznék valahova, úgy érzem, mintha hiányozna valami az életemből. Az előző életemből csak egyetlen emlékem van, amikor a tengerparton rám találtak a mostani nevelőszüleim, Parkkerék, akiket nagyon szerettek, bár a koromat se tudták kideríteni. Ma van elméletileg a szülinapom.

Mrs.Parker a nevelő anyám, aggodva szaladt be a szobámba, akit Parkér néninek hívok, kora miatt nagy mamámnak nézik s nem a nevelő anyámnak.

Szigorúan hátra fésült ősz haja tökéletesen illet merev arcához, nyugalmat sugároz, bár nekem nem tetszik, mert az emberi mulandóságot jutatja eszembe a halált…

Nem tudom, miért viszonyulok az emberekhez így elvégre a halált, nem lehet kikerülni, előbb utóbb minden ember meghal.

Parkér néni kicsit túl spórolós, és vannak rigolyái, meg nem ért a modern technikához, nem tudja mi az a blog, és alig tudja kezelni a saját régi mobil telefonját.

Kicsit beteg a balesete óta, nem tudja rendesen mondani a tárgyak nevét.

Attól függetlenül, hogy néha idegesítőn tud viselkedni, nagyon szerettem, mert ö a mostoha anyukám.

- Ah drágaságom, remélem nincs semmi baj, jól vagy szolalt meg magas sipító hangján, amitől mindenki falra mászna.

- Nincs semmi baj, Parkér néni, csak rosszat álmodtam.

-Oh drágám vigyázz magadra, nem kéne annyi édességet enned s egész éjjel azt a vacakot babrálnod, azért álmodsz rosszakat, és sok áramot fogyaszt.

Mondta aggodva, kék megfakult szeme furcsán nézett rám, mintha valamin komolyan elgondolkodna.

-Jol van Parkér néni, de az csak egy laptop, annyi áramot fogyaszt mintegy elem.

- De igenis sok áramot fogyaszt és barátkozhatnál igazi emberekkel.

- De Parkér néni vannak barátaim facebookon.

- Nem tudom, hol van a facebook egy új város, akkor meghívhatnád a barátaidat magadhoz. Elvégre ma tartjuk a születésnapod.

Parkér néninek hiába magyaráztam, hogy mi az a facebook egy közösségi oldal ahol barátkozhatsz, ö nem értette meg, s nem tudta kezelni a számítógépet.

Mosógépünk sincs, mert Parkér néni szeret kézzel mosni, meg amúgy se telne rá.

Egyszer mikor vettünk a néhai nevelő apámmal egy mosógépet neki, hát nem tudta kezelni, és visszavitette az üzletbe.

A barátnőjének a mi legközelebbi szomszédunknak, van mosógépe. Mrs.Morgenson majdnem száz éves mégis tudja kezelni a mosógépet, ezért mindig átmegyek hozzá a mosatlan ruháimmal, és megengedi, hogy használjam a mosógépét.

Az iskolába ezt nem említem, a legjobb barátnőmnek Vanesszanak se pedig nem szégyellem, hogy szegény vagyok, mert úgy érzem nem fontos a gazdagság, mert ez csak az embereknek fontos.

Na tessék már megint úgy beszélek, mintha nem ember lennék, hanem valami kolostori szent, korholom magam. Természetes, hogy így nem lesz barátom, bár nem is nagyon akarok fiúzni, mint az egyetlen barátnőm Vanesza

Nincs sok időm szórakozni, dolgoznom kell, hogy titokba segítsek Parkér néninek, mivel a házunk, ahol lakunk jelzálog alatt van.

Ráadásul én nekem kell etetnem azt az ostoba dögöt, akit Parkér néni befogadott, nevelőapám halála után. Az a macska sehogy se bír engem, mindig, fuj rám, nem szeret és kész én se öt. Néha etetés közbe, ha nem figyelek sunyin, megkarmol. Kandúrnak nevezi Parkér néni, mert öregfiú macska. Parkér néni viszont imádja sőt, amikor egerészik, megdicséri. Na sietek, mert késésbe vagyok a suliból. Persze délután el kell mennem egy forgatásra, mert modellkeddem a munka mellett.

2. fejezet

Az elátkozott herceg…

A herceg arra ébredt,, hogy sötét tör mélyedt a szívébe.

Mintha minden elrothadt volna, a nö, akit húgaként szeretett,

Megölte, átdöfte a szívét és elárulta öt vámpiré tette.

Így esküvöjén vált holttá,,s nem láthatta többé feleségét,családját

Egy sellö féltékenysége miatt

Egy nő arca, lebeget előtte, szép volt ártatlan és fiatal. Aztán érezte, amint fölé hajol, mintha meg akarná csókolni mintegy szellő. Selymes szőke haja arcát súrolta.

Tenger illata volt. Vágyakozni kezdett a teste reagált az érintésre öntudatlanul nem gondolkodott, érezte a teste, felforrósodik ösztönösen.

Nyújtotta volna a kezét, hogy magához vonja ezt a meleg selyemséget.

Fél álomban, azonban észrevett valamit, ami meg csillant a napfényében. Aztán késő volt, egy szúrást érzet a szívében a fájdalom elöntötte a testét, mintha valami összemarná belülről. Kinyitotta a szemét és meglátta öt felismerte.

Elszaladt de nem látta elsötétült minden aztán visszatért a tudata.

Vér és vér elöntötte a testét, majd eltűnt de még mindig vérzett. A szájából is vér tört elő. Nem tudott kiállatni, még hörögni se tudott .Érezte elvérzik

- Itt a vég eljött a halál órája, ez nem igazság még a házasságom se háltam el.

- Nem ezt érdemeltem tőled, akit húgomként szerettelek, megvédtelek miért.

- Nem hallhatok meg így.

Az apjára gondolt az öreg hercegre, mit fog szólni, minden felmenője csatában halt meg öt meg megölte egy gyenge fiatal lány.

Mit fog szolni szegény apjának nem lesz támasza öregkorára drága apám drága arám gondolta kétségbeesetten.

Aztán csak vért látott, a sötétség eluralkodott rajta.

Itt fekszik újdonsült arája szerelme és megmentője mellet, aki mélyen alszik a sok kötelező megitatott kupa bor miatt.

Aztán valami sötét történt, mintha a testéből kiszállt volna, majd visszatért.

A sötét kaszás látványa majd ,hogy a lelkek közt kering de egy fekete energia visszahúzza ,sikítana,a kin tol .Érzi a teste változik mindent átél az életéből,és a fekete mágia a sötét tör lévén megtudta a titkát gyilkosának egy gonosz lény.

Majd süllyedt halálba és mintha a szíve örökre megállt volna.

Éles sikítást hallot, hangfoszlányokat Fiam ne menj el .

A férfi különös nyugtalansággal, ébredt fel az éjszakában, nem volt semmije.

Izmos vállára szökésbarna tincsei kócosan omlottak rá.

Undorodva meredt a sellőket mintázó, nagy velencei ágyra, macskaszerű áttetsző szürkéskék tekintetével, mely minden nőt megigézet. Kék tekintetében ott volt az évszázadok óta elfojtott harag, egy nő iránt.

Aki halhatatlan léleké tette, mikor szíven szúrta a végzet tőrével.

Minden egyes nap rá gondolt, hogy tehette tönkre az életét, húgaként szerette.

Mégis elárulta a legborzalmasabb sorsra ítélte, végig kellet néznie szerettei halálát.

- Hogy teheted ezt velem, miért a húgomként szerettelek

Olyan fiatal voltál, és én a bátyádként vigyáztam rád, te voltál az esküvői tanúm te vitted az esküvői fátylát az arámnak.

 Emlékezett arra is mikor megtalálta a tengerparton, meztelenül a lányt. Annyira törékeny fiatal és sebezhető volt, kislányosan szép volt és mindig mosolygott és ez a kicsi lány döfte a tört a szívébe.

Azt hitte ö is, úgy szereti, mintha a fivére lenne és örül, hogy boldog.

Nem gondolhatott mást a korkülönbség miatt, meg nem szolt hozzá, úgy viselkedett mintegy szent és ö szerette ,nem érzett vágyat iránta úgy érezte meg kell védenie. Az ágya mellet aludt.

- Aljas nőszemély, miért tetted. Gondolta keserűen.

Érezte eljött az ö ideje, és tudta, itt van a közelbe valami erő, amely ide vonzotta, felébresztette mély száz éves álmából. Minden nemzettsége meghalt az évek során, a felesége látta átváltozni, s meghalt miatta.

Aztán elmenekült, gyermekei a hercegségért egymást ölték meg. Apja bánatába belebetegedett és meghalt, a többi rokona a háborúk és értelmetlen szabadságharc áldozatai lettek  . A családja kihalt és ö maga az utolsó, élö a Demarin hercegi családból. Visszagondolt arra mikor az egész elkezdődött

Viharos idő volt, sétálni készült.

Valamit meglátott a palota ablakából, valami fehéret, mint a tajték.

A tengerben miközben a hullámok dobálták.

Aztán hallotta a palota szolgáinak kiáltását, egy lány az segitssetek.

Leszaladt kíváncsiságból, megpillantotta öt, esetlenül

.A szolgák előzékenyen segítettek,mert rögtön látták liliom fehér bőre van,és selymesen hosszú arany haja ,amely takarta meztelen testét. Azért voltak segitökészségesek, mert látták a lányról, hogy nemes hölgy vagy hercegnő lehet. A szegényeknek és parasztasszonyoknak sötét bőrük volt, kérges tenyerük ez különböztette meg őket a nemesektől. A lány ujján különös nagy gyűrű volt, óriási drágakővel díszítve furcsa kígyó és sellő mintával. Ép időben ért oda, a lány már az igazgyöngy nyakláncát nyújtotta az egyik szolgának.

- Eredjetek, szóljatok a komornának, készítse elő palotámba a legszebb szobát a hölgynek. Induljatok, van dolgotok, majd én gondoskodom a fiatal hölgyről.

A szolgák udvariasan meghajoltak és gúnyosan mosolyogtak.

Sikerült meghiusítania, hogy szegény lánynak jóhiszeműségét kihasználják és hálából mindent elajándékozón.

Rádöbbent hirtelen, hogy itt fekszik a földön egy meztelen lány, nagyot vétet az illemszabályok ellen, és a lány hírneve ellen.

Gondokodott majd eszébe jutott mit kell tennie.

-Hozasátok ide a régi nevelőnőm Miss Hillt,hogy gondjaira bízzam a hölgyet.

A lány felé fordult

–Mi a neved szép hölgy, most már biztonságba vagy ne félj.

A lány rátekintet félénken de, nem szolalt meg csak nézte öt szép szemeivel.

-oh gondolta Talán olyan szörnyűséget tettek vele, hogy megnémult.


 folytatása jön hamarosssan....
még fel rakom atöbbi fejezetett készül,kérlek irjatok ha tetszett a regény folytatom,várom a negativ kritikát is,vagy ötleteket mit olvasnátok szivesen s kérem türelmeteket,
kocsimonika85@gmail.com